„A fejlődő világban a lelki nyitottság sokkal inkább meghatározó.”
Közgazdász, szociológus, több magyar és külföldi egyetem oktatója, a nemzetközi politikai gazdaságtan szakértőjeként pedig számos könyv, tanulmány és cikk szerzője. Pogátsa Zoltánnal beszélget Veiszer Alinda a Mozinet Nagylátószög új epizódjában a május 2-án mozikba kerülő A boldogság ügynöke című film kapcsán. A Mozinet új bemutatójában Arun Bhattarai és Zurbó Dorottya dokumentumfilm-rendezők egy boldogságügynök életét követik. Az apró himalájai királyságban, Bhutánban ugyanis a Boldogság Kutatóintézet munkatársai járják az országot, és kérdőív segítségével mérik fel a lakosság boldogságszintjét. A történet során nemcsak a hétköznapi emberek vágyait ismerjük meg, hanem főhősünk személyes sorsa is kibontakozik, akinek legnagyobb álma, hogy végre szerelemre találjon.
„A boldogságnak, van egy kitettség része és van egy lehetőség része. A kitettség része alatt a fizikai szegénységet, elnyomottságot értem, azt, ami visszatart. A másik része pedig a lehetőség arra, hogy kibontakoztasd a tehetséged.”
Pogátsa Zoltán azzal kapcsolatban, mit jelenthet egy bhutáni és egy nyugati világban élő ember számára a boldogság, elmondja, alapvetően két részre osztható a boldogságra való törekvés. Az egyik a fizikai szegénység megszüntetésére irányul. Ez jellemző tipikusan a világ fejlődő régióira. A másik az egyén tehetségének a kibontakoztatására irányuló törekvés, a kiteljesedés lehetőségének megteremtése, ez pedig a fejlett régiókra jellemző. De ez közel sem jelenti azt, hogy a fejlett nyugati világban könnyebb elérni a boldogságot.
„A nyugati társadalmakban a fejlettség ellenére olyan pszichológiai környezetben vannak az emberek, ami elnyomó, visszatartó. Onnan tudjuk, hogy nem boldogok, hogy különböző szerhasználati, függőségi járványok vannak. Munkafüggőség, kapcsolati függőség, pornófüggőség, játék, szenvedély, satöbbi.”
Úgy gondolja, a nyugati társadalmak, hiába fejlettek, a fogyasztói kultúra, a digitális kapitalizmus és sok egyéb tényező következtében elfelejtettek a pszichológiai jólétükkel foglalkozni. Eltűnőben van az a lelki nyitottság, ami akár Bhutánt is jellemzi, és fizikai tárgyak megvásárlásával, a személyes életminőség folyamatos emelésével akarjuk helyettesíteni azt, hogy a belső lelki folyamatainkat megosszuk egymással.
„Gondoljunk bele abba, hogy a 19. században lelőtt a rendőr, hogyha szakszervezetet csináltál a téren. Tízen laktak egy penészes szobában, éjszaka más aludt az ágyon, mint nappal. 12 órát dolgoztál és utána kimentél a térre és megcsináltad az illegális szakszervezetet és harcoltál az általános választójogért. Ha abban a helyzetben azok az emberek meg tudták csinálni, akkor azt gondolom, hogy a 20-21. század embere is meg kell, hogy tudja csinálni.”
Pogátsa a beszélgetés során kitér arra is, hogy a mai kapitalista rendszer ugyanúgy elnyomó, mint a 19. században az ipari forradalom következtében beálló egyenlőtlen viszony a tőkésosztály és a kizsigerelt, betegeskedő munkásosztály között. Viszont, míg az akkori elnyomottak megharcoltak a jogaikért, a mai elnyomottak észre sem veszik, hogy vesztes helyzetben vannak.
A boldogság ügynöke május 2-ától a mozikban!
A szövegben felhasznált idézeteket szerkesztve közöltük.
